DACHSER Tudástár 13. – Szavatolt biztonság: raktárak és lejárati idők
Amikor leemelünk a boltban egy doboz joghurtot a polcról, ritkán kezdünk el gondolkodni azon, hogy vajon biztonságos-e elfogyasztani. Nem volt ez mindig így – alig 100 évvel ezelőtt, a modern logisztika és az ellátási láncok kialakulásakor támadt fel az igény és a felelősségérzet az élelmiszerek biztonságának szavatolása iránt. DACHSER Tudástár sorozatunk előző részében áttekintettük ennek egyik pillérét, a folyamatos hűtési láncokat. A hűtésen túl a termékek lejárati ideje és életútjuk precíz követése szavatolja az élelmiszerek biztonságát és minőségét. A polcról levett friss joghurt – vagy bármilyen más élelmiszer – mögött összetett raktári folyamatok, részleteiben átgondolt, dokumentált, folyamatos nyomon követést biztosító rendszer rejlik. Az alábbiakban megmutatjuk, mit rejtenek a FIFO, FEFO és a LIFO kifejezések a raktárlogisztikában.
A legenda szerint a lejárati idők első rögzítése a csomagoláson Al Capone nevéhez fűződik – a maffiavezér állítólag annyira felháborodott azon, hogy unokahúga egyszer romlott tej miatt ételmérgezést kapott, hogy befolyását latba vetve kilobbizott egy, a dátumok feltüntetését előíró törvényt. A tudomány fejlődésével persze alighanem nélküle is felmerült az igény, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. Manapság a gyártók laboratóriumi tesztekkel, mikrobiológiai, kémiai és fizikai vizsgálatokkal határozzák meg, mennyi ideig biztonságos az adott termék fogyasztása, és meddig őrzi meg eredeti minőségét és tulajdonságait. A lejárati idő vagy eltarthatósági idő („shelf life”) a vonatkozó uniós rendelet szerint két további fogalmat takar: a romlékony termékeket, mint a hús vagy tejtermékek, a fogyaszthatósági időn („used by”) túl nem szabad elfogyasztani. A minőségmegőrzési idő („best before”) a tartós élelmiszerek (pl. tészta, konzervek, kekszek, stb.) esetén használatos, és csupán azt jelzi, hogy ezen túl a termék minősége romolhat, viszont még fogyasztható lehet.
Élet a raktárban
A Tudástár sorozatunk korábbi részében tárgyalt hűtési láncok mellett a professzionális raktározás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a polcokra mindig friss termékek kerüljenek, de mégse történjen pazarlás, és a kínálat rugalmasan tudjon alkalmazkodni a kereslethez. A raktárakban zajló folyamatokat a termékeket aprólékos precizitással számon tartó, követő és irányító raktárkezelési rendszerek vezetik. A DACHSER saját fejlesztésű, kifejezetten a vállalat és ügyfeleinek igényeire szabott rendszert használ, amely a jelenleg elérhető legmodernebb technológiával segíti a munkát, követi minden áru életútját, vezényli az egyes folyamatokat.
Az élelmiszer-logisztika feladatai bőven túlmutatnak az áruk puszta szállításán és raktározásán. A termékek minősége és biztonsága a gyártók, logisztikai cégek és kereskedők közös felelőssége.
A termékek lejárati idejét a raktár nem csupán akkor kapja meg, amikor az adott áru fizikailag beérkezik, hanem elektronikus úton már korábban – lehetővé téve a pontos tervezést. A betárolt termékek további útját a készletgazdálkodás szabja meg, amely a termékek jellegétől függően (pl. hogy van-e lejárati idő) többféle logika szerint történhet. Az élelmiszerek esetében leginkább három alalapelvet használnak, amelyek célja az anyagmozgatás, a romlandóság minimalizálása és a készletek értékelésének optimalizálása, és amelyeket a fizikai tárolási módok (pl. állványos, tömbös) egészítenek ki. A FIFO (first in, first out) esetében az elsőként beraktározott áru távozik először. A LIFO (last in, first out) elv szerint azt szállítják ki először, amelyik utoljára érkezett, így ezt inkább nem romlandó áruk esetén alkalmazzák. A FEFO (first expired, first out) elv szerint viszont a beérkezés sorrendjétől függetlenül mindig a leghamarabb lejáró szavatossági idejű termékeket adják ki elsőként a raktárból – könnyű belátni, hogy ez minimalizálja leginkább a keletkező hulladékot, és különösen romlandó áruk esetében hatékony. A DACHSER élelmiszerraktárai mindegyik elvnek megfelelnek, sőt ezen túlmenően egyedi igényeket is képesek kiszolgálni, a készletek útjának kezelését minden részletében az ügyfelek igényeire tudják szabni.
A FEFO-elv alkalmazása a gyakorlatban összetett folyamatokat takar. Elképzelhető például, hogy a fent már emlegetett joghurtból az adott raktárban kétféle lejárati dátumú is van, bár a különbség mindössze egy nap, és mindkettőig bőven van még idő – a kitároláskor mégis ügyelni kell arra, hogy a közelebbi lejárati dátumút vigyék ki először, mert a kiskereskedők sokszor a lejárati idők sorrendjében veszik csak át a termékeket, azaz a következő szállítmány dátuma nem lehet korábbi, mint az előzőé.
Adminisztráció és kommunikáció
A folyamathoz szigorú és összetett adminisztráció társul, amelyhez a megbízók és a raktár munkatársainak szoros együttműködésére is szükség van. A DACHSER raktáraiban dolgozók részleteiben ismerik a folyamatokat, a beérkező árukat, és folyamatosan tartják a kapcsolatot az ügyfelekkel.
Amint látjuk, az élelmiszer-logisztika feladatai bőven túlmutatnak az áruk puszta szállításán és raktározásán. A termékek minősége és biztonsága a gyártók, logisztikai cégek és kereskedők közös felelőssége. Sikeres együttműködésükön sok múlik – az is, hogy mit teszünk nap mint nap az asztalra.
