Éghajlatvédelem gumicsizmában: egy lápvidék újraélesztése
A klímaváltozás hatására a 21. században Európában – és Magyarországon különösen – előtérbe került a vízgazdálkodás kérdésköre. A Homokhátság elsivatagosodása, a folyók érezhetően apadó vízszintje folyamatosan figyelmeztet arra, hogy újra kell gondolni az ehhez kapcsolódó stratégiákat, a mezőgazdasági művelés és a fenntartható környezet kapcsolatát. A DACHSER egy németországi projektje példát mutat arra, hogyan is lehet elérni az emberi tevékenységek és a környezeti szempontok harmóniáját. A vállalat a myClimate és a ZukunftMoor szervezetekkel közösen hosszú távú éghajlatvédelmi projektet indított Alsó-Szászországban. Az érintett területek újbóli elárasztásával és tőzegmoha termesztésével helyreállítanak egy természetes szén-dioxid-elnyelőt, új modellt teremtve egyúttal a fenntartható mezőgazdaság számára is.
„Áprilisi idővel” fogad minket a március végi hűvös reggel az észak-német alföldön. Az ég borult, a jeges szél zivatarokat hoz magával. Időnként azért a nap is előbújik a felhők közül. A borús időjárással ellentétben az itt összegyűlt emberek arcán öröm ragyog. A DACHSER és partnerei, a myClimate nonprofit alapítvány és a ZukunftMoor Gnarrenburg GmbH vendégeket hívtak Gnarrenburgba, egy 9000 lakosú kisvárosba Alsó-Szászországban. Az alkalom egy különleges ünnepség: a Corporate Citizen+ projekt „A Langenhausen-mocsár újranedvesítése” elnevezésű programjának kezdete.
A feladat, amely messze túlmutat ezen a napon
A tőzeglápok a Föld leghatékonyabb természetes szén-dioxid-elnyelői közé tartoznak. Bár a világ szárazföldi területének csupán körülbelül három százalékát fedik le, kétszer annyi szén-dioxidot tárolnak, mint az összes erdő együttvéve. Ha azonban a lápot lecsapolják, ez a hatás megfordul: a több évszázad alatt megkötött szén-dioxid hatalmas mennyiségben felszabadul. Csak Németországban ez a folyamat az éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás körülbelül hét százalékát teszi ki. A Heinrich Böll Alapítvány által kiadott „Mocsáratlasz” szerint a lecsapolt tőzeglápok alacsony hozamú mezőgazdasági célokra való felhasználása 25-ször annyi üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a német belföldi légi forgalom.
Amikor különböző generációk így egymás mellett dolgoznak, kézzelfogható eredmények születnek. Mindenekelőtt azonban láthatóvá válik a vállalaton belüli, a fenntarthatóságra törekvő kultúra, amely messze túlmutat ezen a projekten.
A tőzeglápok és történeteik a helyi kultúra szerves részei. Már a 18. században elkezdték lecsapolni ezeket, és jelenleg is elsősorban tejelő szarvasmarhák legelőjeként hasznosítják.
A Langenhausen-mocsár lecsapolása is évtizedekig tartott – viszonylag alacsony, és évről évre csökkenő hozamú mezőgazdasági célokra hasznosították, míg végül teljesen kiszáradt. Ennek eredménye: folyamatos kibocsátás hosszú időn keresztül. A ZukunftMoor számításai szerint jelenleg évente több mint 2000 tonna szén-dioxid-egyenértékű gáz szabadul fel a projekt területén. Beavatkozás nélkül ez a folyamat évszázadokig folytatódna.
Hozzuk vissza a vizet, állítsuk meg a kibocsátást!
A megoldás éppoly egyszerű, mint amennyire hatékony: vissza kell hozni a vizet. A vízelvezető rendszereket lebontják, a vízszintet megemelik, és a területet újra elárasztják. Ez megállítja a bomlási folyamatot – és a láp visszanyerheti eredeti funkcióját szén-dioxid-elnyelőként. Az újra vízzel borított területek elengedhetetlenek a biológiai sokféleség növeléséhez és a fenntartható vidéki értéklánc kialakításához is.
A projekt azon az innovatív koncepción alapul, amely ötvözi az éghajlatvédelmet a földhasználattal: az úgynevezett paludikultúrán vagy mocsárgazdálkodáson. A kifejezés a latin „palus” – „mocsár” – szóból származik, és a vizes vagy újra elárasztott területek mezőgazdasági és erdőgazdálkodási célú hasznosítására utal. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a Langenhausen-mocsárban sphagnum mohát termesztenek, amely a szubsztrátumiparban a tőzeg klímabarát helyettesítőjeként szolgál. Így nemcsak hatékony szén-dioxid-elnyelőt hoznak létre, hanem gazdasági lehetőségeket is kínálnak a helyi gazdák számára.
Új perspektívák a mezőgazdaságban
Ez az új megközelítés ötvözi az ökológiai és a gazdasági érdekeket. „A sphagnum moha alkalmas arra, hogy kiváltsa az éghajlatra káros tőzeg használatát – ez fontos lépés annak fényében, hogy az Európai Unióban 2030-ra tervezik a tőzeg fokozatos kivezetését” – mondja Julia Kasper, a ZukunftMoor társalapítója és ügyvezető igazgatója.
Stefan Hohm, aki fejlesztési igazgatóként többek között a kutatás-fejlesztésért és az innovációért felel a DACHSER-nél, a projekt nagyságrendjét emeli ki: „A renaturálás után olyan mennyiségű CO2-kibocsátást fogunk megtakarítani, amely 14 millió kilométernyi nehézgépjármű-forgalom kibocsátásának felel meg.” Az így létrehozott modell megmutatja, hogyan lehet a klímavédelmi projekteket skálázni és a meglévő gazdasági struktúrákba integrálni.
Közös felelősségvállalás
A DACHSER számára a Langenhausen-mocsár iránti érdeklődés a Corporate Citizen+ program része, amely az alaptevékenységen túlmutató, hosszú távú társadalmi és éghajlati témák iránti elkötelezettség kiterjesztett értelmezése. „Corporate Citizen+ programunkkal szeretnénk a PR-lehetőségeken és tanúsítványokon túlmutató, tartós hozzájárulást nyújtani a környezet- és éghajlatvédelemhez” – mondja Bernhard Simon.
A Langenhausen-mocsárban megvalósuló projekt összeköti a DACHSER németországi identitását és gyökereit a jobb életkörülmények és a stabilitás melletti globális elkötelezettséggel. A projekt egy olyan új típusú földhasználati modellt mutat be, amely ötvözi az éghajlatvédelmet, az erőforrások megőrzését és a regionális értékteremtést. „A tőzegláp újra elárasztása nem gyors megoldás, hanem fenntartható befektetés a jövőbe. A projekt 50 éves időtartama jól mutatja ezt a hosszú távú megközelítést” – magyarázza Simon. „A jövő generációi fognak profitálni abból, amit ma elindítottunk.”
